ÜZLETI HÍREK
Kiszabadult a szellem a palackból, berobbant az infláció: mi ilyenkor a teendő?
Milyen tényezők hajtották fel az inflációt? Májusban a fogyasztói árindex (CPI), amely az alapvető termékek és szolgáltatások, mint például az élelmiszer, a lakhatás, a közlekedés és az orvosi ellátás országos átlagárát méri, éves szinten 5 százalékkal emelkedett az Egyesült Államokban – ezzel 2008 augusztusa óta a legnagyobb mértékű növekedésről beszélünk. Ezzel párhuzamosan már az áprilisi 4,2 százalékos inflációs ráta is komoly meglepetést okozott a tengerentúlon, erre most a májusi adat is magasabb lett a vártnál: a szakemberek 4,7 százalékos rátára számítottak, ehhez képest a hatóságok csütörtök délután 5 százalékos adatot közöltek. Többek között a koronavírus átvészelésének érdekében véghez vitt gigantikus mértékű fiskális és monetáris élénkítés apropóján indult be a komoly árrobbanás, ami egyébként nem csak a tengerentúlon, de Európában is a legaktuálisabb témák egyike jelenleg. Aleksandar Tomic, a Boston College stratégiai, innovációs és technológiai dékánhelyettesének megfogalmazása szerint az amerikai jegybank nagy volumenű pénznyomtatása egy olyan vészterhes időszakban adott lehetőséget a polgároknak a költekezésre és tartotta fenn valamennyire mesterségesen a keresletet, amikor a kínálat a termelési lehetőségek csökkenése, a munkaerőhiány és például a szuezi-csatorna ideiglenes blokádja miatt igencsak beszűkült. Áprilisban és májusban pedig egyre több és több jele lett a berobbanó inflációnak. Az amerikai munkaügyi statisztikai hivatal (BLS) adatai például azt mutatták, hogy áprilisban a nyitott álláslehetőségek és a munkahelyeiken felmondók száma egyaránt a valaha mért legmagasabb szintet érte el. Tehát nagy az aktivitás, fókuszban a tehetségkeresés és nagy az önbizalom, ezért mondanak fel az emberek – vélekedett Tomic. …és ezzel párhuzamosan előbb-utóbb a bérek is emelkedni kezdenek. Ezúttal az infláció minden oldalról érkezik – foglalta össze a szakember. Mindezek mellett komoly figyelmeztető jelzés lehet az arany árfolyamának alakulása is, a nemesfém ugyanis hagyományosan az egyik legbiztonságosabb, infláció elleni menekülőeszközként van számon tartva a befektetők körében. Ahogy arra a nemrég elkészült, aranybányász cégekkel foglalkozó szektorelemzésünkben is rámutattunk, kimondottan jó teljesítményt láthattunk a mögöttünk álló hónapokban a sárga nemesfémnél, április eleje óta már 11 százalékot emelkedett a jegyzés. Ilyen körülmények között adódhat a kérdés, hogy mit érdemes tennie, hogyan érdemes gondolkoznia a helyzetről annak az egyszeri befektetőnek, aki már elég magas kitettséggel rendelkezik részvényekben és hosszú távra tervezi a tőkepiaci “jelenlétét” – azaz érdemes-e ilyenkor eladni és újabb belépési pontot keresni később, vagy struccmadárként a fejet a homokba dugva előtérbe kerülhet a buy-and-hold stratégia? Ezzel a témával kapcsolatban közlünk most néhány elemzői hozzáállást és szemléletes grafikont, természetesen a teljesség igénye nélkül. Menekülni kéne az infláció elől? Ha gyorsan növekvő inflációról suttognak, a szélesebb piac jellemzően eladással reagál. Május 12-én például, amikor a Munkaügyi Statisztikai Hivatal közzétette a meglepően magas fogyasztói árindex-adatokat, az S&P 500 az elmúlt közel hét hónap legsúlyosabb háromnapos esését produkálta, egészen pontosan 3,9 százalékot esett ez alatt az idő alatt az index. A piac mindig először elad, és csak később kérdez – fogalmazott Tiffany Kent, az atlantai Wealth Engagement pénzügyi tervezője és portfóliómenedzsere. A szakember megfogalmazása szerint ebben az esetben a magasabb infláció lehetősége azért ijesztette meg a befektetőket, mert ha az infláció emelkedik, a monetáris szigorítás keretein belül a kamatlábak is emelkedhetnek. Ha pedig a kamatlábak emelkednek, a finanszírozási lehetőségeket figyelembe véve a vállalatok nyereségessége csökkenhet, ami közvetett módon a részvényárfolyamok csökkenéséhez vezet. Számos kereskedő a fentiek miatt úgy dönt, hogy a kedvezőtlen számok hatására eladja kitettségét, és később a piaci mozgásokat és történéseket elemezve igyekeznek jó beszállót találni. A legtöbb egyéni befektető – különösen azok, akik újak a piacon – azonban Kent szerint nem járnának jól, ha ugyanezt az “őrült megközelítést” alkalmaznák, azok ugyanis, akik nem ismerik a hagyományos módszereket egy vállalat értékének mérésére, azok többé-kevésbé a reményre alapozva kereskednek. Elég nehéz egy reménybe befektetni vagy egy reményre fogadni – fogalmazott Kent. Matt Canine, az atlantai East Paces Group pénzügyi tervezője és vezető vagyonkezelési igazgatója szerint jobb megoldás benne tartani a pénzt a részvényekben ahelyett, hogy az ember pánikszerűen eladja azokat, és később megpróbálja “időzíteni a piacot”. Történelmi távlatban nézve a részvények általában a legmagasabb hozamú eszközosztályt, és egyben a legjobb fedezetet is jelentik az infláció ellen – mondja Canine. És ha az ember fiatalabb befektető, akkor ez az információ különösen fontos lehet, mondja John Pilkington pénzügyi tervező és a Vanguard vagyoni tanácsadó vezetője. Ha hosszú távú befektető vagy, a részvények valószínűleg még mindig a legjobb hosszú távú válaszod az inflációra – mondja Pilkington. Úgy gondolom tehát, hogy hosszú távon kell gondolkodni a befektetési portfólióról, és nincs olyan csoport, amelyik felkészültebb és alkalmasabb lenne erre, mint az, aki a 20-as vagy 30-as éveiben kezd a nyugdíjas éveire félretenni Igaz ami igaz, ha például az egyik legelfogadottabb benchmarkot, az S&P 500-at vesszük alapul, nehezen találunk olyan 20-30 éves periódust az elmúlt 70 év távlatában, amikor nem pozitívban “jött volna ki” az ember egyszerűen egy indexet lekövető ETF megvásárlásával – még akkor is, ha a vizsgált időtáv alatt számos komoly, akár 20 százalék fölötti esést és jó pár (bikapiacokhoz képest kimondottan rövid!) medvepiaci környezetet is át kellett vészelniük a kitartó befektetőknek. Forrás: Pintér András, Budapest AlapkezelőAmi pedig a piac időzítését illeti, a hulló kést jókor elkapni már-már inkább a művészet és a szerencsejáték kategóriájába, semmint a befektetések világába tartozik. A Bank of America szakértői által még tavaly márciusban gyártott sávdiagram is ezt hivatott alátámasztani, azzal a prekoncepcióval élve, hogy a legjobb napok gyakran a legkomolyabb esések után következnek be, így azok, akiknek az aktuális nagy eladási hullámban megremegett a kezük, gyakran komoly árfolyam emelkedésekről maradtak le a mögöttünk álló évtizedekben. Forrás: CNBCMindezek mellett fontos megjegyezni, hogy egyre több árulkodó jelet láthatunk a tőkepiacokon, ami alapján kimondottan túlfűtöttnek és “korrekcióra megértnek” tűnhetnek most a tőzsdék, elég például a az AAII hetente végzett befektetői hangulat felmérésének az eredményére gondolni: a lakosság és általában a teljes tőkepiac kiugróan magas optimizmusa hagyományosan kontraindikátorként szolgálhat a jövőbeli teljesítményeket illetően, de a Morgan Stanley figyelmeztetésére is felkaphatjuk a fejünket, az elemzők szerint ugyanis a vállalati profitok csak lassan emelkednek, az előretekintő P/E ráták pedig túlságosan magasak és a profitvárakozások felülvizsgálata nem fogja tudni ellensúlyozni az árazási szintek csökkenését, így a következő 6 hónapban 10-15 százalékos korrekció várható. Mindezek tükrében a rövid távú kereskedés iránt érdeklődő befektetőknek valóban érdemes lehet megfontolni egy hátralépést és kivárást, a “struccszerű” buy-and-hold stratégia pedig azok számára, akik megengedhetik (és meg is szeretnék engedni) maguknak ezt a hosszútávú gondolkozást, a múltbeli teljesítményeket tekintve továbbra is jó választásnak tűnhet. Címlapkép: Tom Stoddart/Getty Images
